Kinek a fantáziáját ne mozgatná meg a keleti kultúra misztikummal átszőtt világa? A szultán díszes palotája, a lefátyolozott hölgyek a nyugati világ számára mindig is megfejtenivaló titkot jelentettek. Talán emiatt olyan vonzó számunkra az ősi gyökerekhez visszanyúló művészet, a hastánc. Ma már nem kell messzire utaznunk ahhoz, hogy elsajátíthassuk ezt a varázslatos mozgáskultúrát, ugyanis a Föld szinte valamennyi országában, így hazánkban is sok helyen tanítják.

Nők egymás közt

A hastánc hagyománya a mesés kelet asszonyai között szállt anyáról leányra. Összegyűltek, és együtt hódoltak táncszenvedélyüknek az úgynevezett háremben, amely a közhiedelemmel ellentétben nem a szultán kéjhölgy-gyűjteményét jelentette, hanem a ház kizárólag asszonyok által látogatott részét. Számukra a hastánc nem csupán kedvtelés volt, és nem kimondottan a csábítás eszközeként alkalmazták. A lágy, kecses mozdulatokkal ünnepelték a lányok nővé érését, a gyermekszületést, sőt, még maguk a szülő nők is ilyen módon enyhítették fájdalmaikat nőtársaik jelenlétében.

Jó a testnek, jó a léleknek

Egy hastáncóra mindig alapos bemelegítéssel kezdődik, olyan gyakorlatokkal, amelyek a nyaktól kezdve a bokáig valamennyi testrészt megmozgatnak. A bemelegítés is a csábító keleti dallamokra történik, és már ezekben a mozdulatokban is felfedezhetőek a hastánc oly vonzó csípő- és karmozdulatai. A hastánc alapállása a hajlított térdeknek, és a hátrabillentett medencének köszönhetően csökkenti a gerinc terhelését, és kíméli az ízületeinket. Miután kellőképpen bemelegednek és megnyúlnak az izmok szabad csak elkezdeni magát a táncot. Amikor felhangzanak az izgalmas dobszólók és átadjuk testünket a lágy rázásoknak, csavarásoknak, billentéseknek, tekintetünkkel szemérmesen követve mozgásunkat, egyszerre mi magunk is az Ezeregyéjszaka meséinek egyik szereplőjévé válunk.

Hastánc, mint alkotás

Az embert születése óta végigkíséri az a vágy, hogy szeretne valami egyedi, utánozhatatlan tudásra szert tenni, és ennek segítségével létrehozni valami maradandót. A hastánc nem társastánc, hanem az egyén saját belső tánca, ha úgy tetszik meditáció, befelé figyelés. Nem egy megszokott szabályrendszerre épül, hanem a megtanult mozdulatokból a kreativitás segítségével egyedileg felépített mozdulatsor. A fátyollal, ujjcintányérral, és egyéb kiegészítőkkel történő előadás hűen tükrözi a táncos jellemét, személyiségét és pillanatnyi lelkiállapotát. Akinek már volt szerencséje élőben látni egy hastáncos bemutatóját, az biztosan tudja, hogy látványa rabul ejt, és olyan érzéseket ébreszt bennünk, amelyeket többé nem felejtünk el.

Ha kedvet kaptál

Amikor felébred benned a vágy a hastánctanulás iránt, válaszd meg körültekintően leendő tanárodat. Fontos, hogy az illető odafigyeljen a tanulók személyes fejlődésére, és a gyors színpadképesség helyett a különálló mozdulatok megfelelő elsajátítására helyezze a hangsúlyt. Ne feledd, hogy egy improvizatív táncról van szó, vagyis egy betanult koreográfia helyett sokkal beszédesebb a személyes érzéseidből táplálkozó önálló mozdulatkombináció. Adj a testednek elég időt az európaiak számára szokatlan mozgásvilág elsajátítására. Légy türelmes, és soha ne hasonlítsd magad a többiekhez, mivel a hastánc eltérő hatással lehet a különböző alkatú és egyéniségű tanulókra. A jó hangulatú órák feltöltenek majd energiával és biztos lehetsz benne, hogy az önbizalmad is nőni fog új szenvedélyednek köszönhetően.

 

Szerző: modoc  2009.03.25. 21:35 3 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://modoc.blog.hu/api/trackback/id/tr741025814

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

kékvilág 2009.06.10. 17:58:42

Kedvem mindig is lett volna a hastánchoz, de idő és tanár kellene hozzá. Fogadjunk, hogy te profi vagy a hastáncban. Olyan tájékoztatót írtál róla, hogy a 90 éves is kedvet kapna hozzá.
Puszi: Verus

modoc 2009.06.10. 22:35:14

Még csak 4 hónapja tanulom, de szerencsére nagyon jó tanárom van. (Ha netán budapesti vagy szívesen elküldöm a honlapcímét.) Épp tegnap okozott nagy örömet az egyik csoportársam, ugyanis megdícsért, hogy mennyire jól megy nekem a hastáncolás. Bevallom nagyon jól esett, és annyira megdobta az önbizalmamat, hogy sokkal jobban teljesítettem az órán, mint máskor. Jövő héttől már fátyollal fogunk táncolni. Alig várom! :)

kékvilág 2009.06.12. 07:00:47

Kedves Modoc!
Aranyos vagy, de szolnoki vagyok, így sajnos nem megoldható. Biztos lenne itt a közelben is valaki, de alig van időm, meg kíváncsi lennék a párom reakciójára, ha bejelenteném, hogy meg akarom tanulni a hét fátyol táncát:DDD Lehet, hogy jönne velem tanulni és együtt lejtenénk:)))
Puszillak: Verus