Igazán nem célom az általánosítás, de mára az ünnepek nagy része – és így a Húsvét is – nem jelent többet az emberek számára, mint munkaszüneti napot. Ilyenkor nem kell dolgozni, a gyerekeknek is tavaszi szünet van. Felkerekedünk és meglátogatjuk távol élő rokonainkat. Sürgünk-forgunk a konyhában, csokinyulakat osztunk egymásnak, kirándulunk a szabadban. Nem divat már a locsolkodás sem, nincs értelme elmenekülni otthonról, úgysem csönget be egy fiú sem a lányos házakhoz.

A magyar gyerekek nagyon kis százaléka részesül vallásos nevelésben. Noha valószínűleg mindenki tudja ki volt Jézus Krisztus, azt kevesen érzik át, hogy mi volt az Ő életének és kereszthalálának üzenete. Lehetséges, hogy már azt sem sokan tudják, hogy a kereszténység legnagyobb ünnepén, Húsvétkor az Ő feltámadásáról emlékezünk meg.

Materialista világunk a tényekre vadászik. A Húsvét előtt tisztelegve dokumentumfilmeket vetítenek Jézus életéről. Bekapcsolódva egy ilyen műsorba, arra lettem figyelmes, hogy tudósok vizsgálják Jézus vajon milyen pózban haldoklott a kereszten, megkötözték-e vagy odaszögezték. Vajon mi okozhatta közvetlenül a halálát? – tették fel a szerintük mindent eldöntő nagy kérdést. A választ azonban nem tudtam meg, mert ennél a résznél kikapcsoltam a tévét.

Az iskolában vallástól függetlenül megtanuljuk Jézus példabeszédeit. Tudjuk, hogy tiszta szívű, igaz ember volt, a jóra törekedett. Önzetlenül segített másokon. De vajon tudjuk-e, hogy Ő az emberiség két lábon járó példaképe volt? Jézus élete mindenki számára útmutatást jelenthet még így 2000 év távlatából is.

Jézus maga a csoda, az Ő magasztos, csorba nélkül való jellemével. Valószínűleg azt gondoljuk, hogy soha nem lehetünk képesek olyan magaslatokra, mint Ő. Lehet, hogy valóban távolinak tűnhet, egy ilyen eszményt magunk elé helyezni. Az ember először elámul, ha ilyen életúttal találkozik. Csodálatot érez. Majd egyszercsak bevillan, hogy mi van, ha én soha nem tudok olyan lenni, mint Ő? Ez az érzés összenyomorítja a szívet, mert ez nem más, mint az irigység, és a kishitűség.

Talán ez vezetett oda, hogy Jézust végülis megölték. Keresztre feszítették és hagyták meghalni. Nem viselték el, hogy valaki ennyire jó legyen. A feltámadásával azonban egy örök érvényű igazság született meg. Az, hogy a gonosz legyőzhető. Krisztus meghalt, de feltámadt. Legyőzte a halált. Nem tartotta őt fogva. Nem lett úrrá rajta. Olyan meseszerű történet ez, mint amikor a jó győzedelmeskedik a rossz felett. Jézus nem csak az életével, de halálával is tanított.

Húsvét vasárnap van. Jézus ezen a napon visszatért a halálból az élők közé. Ez nem egy fantasztikus film jelenete, hanem egy gyönyörű példázata a szeretet győzelmének. Ma megtömjük hasunkat a szokásos kötözött sonkával, letépjük a papírt a csoki tojásról, és nyugtázzuk azt az örömteli tényt, hogy Húsvét hétfő szerencsére nem munkanap. Sokunk bizonyára nem megy el templomba, hogy ott emlékezzen meg a feltámadás valódi jelentéséről. De ha otthon megnézünk egy ünnepi műsort Jézusról, lélekemelőbb, ha tovább is látunk annál, minthogy milyen módon halt meg.